A világ legjobb könyve. Így tudnánk jellemezni legegyszerűbben. Alig bírtuk letenni. Mindketten egyet értünk, hogy ez az eddigi egyik legjobb könyvélményünk. Azonnal el is olvastuk a másik két részt is. :D
Olyan fordulatok tűzdelték a történetet, hogy azt se tudtuk merre kapkodjuk a fejünket. Tövig rágtuk a körmünket.
A betűkkel leírt jeleneteket fantáziánk színezte még szebbé. A bálról olvasva elképzeltük a szebbnél szebb ruhákat, a varázslatos ételeket, a táncot. Láttuk magunk előtt, mi hogyan filmesítenénk meg. Szerettük a tündérek furfangosságát, azt, ahogy a szavakkal bánnak, ha már hazudni nem tudnak.
Jude karaktere teljesen lenyűgözött minket. Bátor, merész, tettre kész. Végre egy erős női karakter, aki saját jogán emelkedik ki a tömegből. Tetszett, hogy beleláthattunk gondolataiba.
Locke-kal való románca már az elején is gyanús volt nekünk. Ennek a Locke-nak még a szeme se állt jól, ez a könyvben egyértelműen érződik.
Hát, igen. Locke. Kénytelenek leszünk rá is kitérni, habár ő volt az egyetlen karakter, akit egy kicsit sem kedveltünk. Sunyi, alamuszi, bár el kell ismerni, hogy mesterien szőtte a története szálait. Csak éppen Jude hátrányára. Nem szerettük őt. Nagyon nem.
És ott van Cardan. Ő volt talán a legjobban kedvelt szereplőnk. Hiába tűnik gonosznak és kegyetlennek, valójában egy nagyon árnyalt és összetett karakterről van szó. A könyv végére sok minden egyértelművé válik vele kapcsolatba.
Egyszerre szolgál a könyv úgymond ,,főgonoszaként" és egyszerre perzsel közte és Jude között a levegő. Fenomenális! Imádtuk!
Nem tudtuk megállni, hogy ne szurkoljunk nekik, egy fantasztikus ellenségekből szerelmespárrá avanzsáló páros.
Tényleg ez volt életünk eddigi egyik legjobb könyvélménye. Minden túlzás nélkül. Ha lehetne, mindenkivel elolvastatnánk. Mindenkinek ajánljuk!